Harmadik hét még mindig cukor nélkül

Az első héten még nagyon meg voltam lepődve, hogy milyen egyszerű cukor nélkül, mostanra már szinte természetes, és mintha mindig is így étkeztünk volna. Fantasztikus, hogy az ételeknek mennyire más az íze, a természetes édes íz hirtelen nagyon hangsúlyossá vált. Az édes cékla szinte émelyítő, a lilakáposzta kellemesen édes, a kávé méz nélkül is kiváló, a gyümölcstea természetesen gyümölcsös és  az édesség csak az ízlelőbimbóimnak hiányzik, nem a testem sanyargat érte.

Azért már elgondolkodtam, mit fogok sütni először, mert a sütés nagyon hiányzik. Imádok sütni! Kedvesemnek szilvás-mákos sütit sütök, a gyerekeknek kakaós csigát kelt tésztából :)

A hét mindenképp a lilakáposzta fasírt volt, amit Magdi barátnőmnél ettünk. A receptet már átküldte, de újra kell sütnöm, mert a fotóra szánt utolsó darabokat a Kisebb megette :) 

Hétvégén volt pizza is, de egyébként igyekeztem inkább zöldségféléket főzni, spenót, brokkoli, tepsis zöldség, salátát, de az édesség is helyet kapott banános pufi palacsinta képében (persze cukor nélkül).

Csak keveset változtattam, de az nagyon jól sült el :)

Almás diós sajt saláta

Végére egy cikk arról, lehet-e cukor nélkül élni? Szerintem igen, de én sosem voltam a drasztikus módszerek híve. Maradok a mindenből, de csak mértékkel elvemnél.

A kihívás részleteiről Zizi blogján olvashattok.

Kapcsolódó bejegyzések.