Málnás szőkeség

Hogy miért szőkeség? Igazából lehetne málnás blondie is. A tésztája tulajdonképpen a brownie fehércsokis változata. Alapvetően nem vagyok nagy fehércsokoládé rajongó, de ha sütiről van szó...  húúú, mehet kekszbe, tésztába, olvasztva, darabolva, mindegy! Úgy vagyok ezzel, mint Gombóc Artúr, imádom a csokit, a fehéret pedig legfőképp "sütni" szoktam. 

Van egy régi juharszirupos-fehércsokis tortacsoda, amit nagyon imádunk. (Egyszer felkerül majd a blogra is, de mostanában a juharszirup mindig elkerül...) Ennek a tésztáját alakítottam át még csokisabbá, aztán - nem is kérdés - málnával borítottam be a tetejét. A végeredmény valami isteni fenséges csoda lett. Eddig is volt egy legfinomabb málnás süti receptem, de ez most vitte a pálmát! A tésztája melegen szó szerint olvad a szájban, másnap pedig szuper puha és hidegen olvad. A domináns málna íz miatt a fehércsoki íze nem annyira erőteljes, de a tésztának valami eszméletlen állagot kölcsönöz és ez a lényeg :)
Szerintem mindenféle bogyós gyümölccsel nagyon finom lehet, de ha szederrel készíteném, akkor a cukrot kihagynám a tésztából, mert a szeder is sokat édesít a süteményen.

Hozzávalók

• 25 dkg vaj
• 10 dkg nádcukor
• 1 cs vaníliás cukor
• 4 tojás
• 15 dkg liszt
• fél cs sütőpor
• 20 dkg fehér csokoládé
• 70 dkg málna (vagy más bogyós gyümölcs)

Elkészítés

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Tegyük a keverőgép táljába a vajat, a cukrot és a vaníliás cukrot és keverjük, amíg könnyű és habos lesz. Egyesével adjuk hozzá a tojásokat és mindegyikkel keverjük el alaposan. Lassú keverés mellett adjuk hozzá a sütőporral elvegyített lisztet.
A fehér csokit gőz fölött olvasszuk meg (ezt csinálhatjuk szinkronban a tésztával is), majd ha picit hűlt, adjuk a tésztához és keverjük el alaposan. (Ha valaki mikróban olvasztja a csokit, figyeljen, nehogy odaégjen.)
Béleljünk ki sütőpapírral egy szögletes sütőformát (én egy 35 x 26 cm-es formát használtam, de szerintem így  lapos lett a blondie, kisebb formában mutatósabb lett volna) és osszuk el benne a csokis tésztát. Tetejét borítsuk be a gyümölccsel és tegyük az előmelegített sütőbe. Kb 35-40 perc alatt megsül, de ha már érezzük a süti illatát, akkor figyeljünk oda. Tűpróbával ellenőrizzük.

Akkor legalább a tányéron legyen tavasz...

Azt hittem, idén tavasszal már nem tud meglepni az idő. Tévedtem. Ma hó esett. Megint. A gyerekekkel egyre gyakrabban vagyunk "szobafogságra" ítélve az zord hideg miatt. Persze bent is igyekszünk klassz dolgokkal elütni az időt, de ilyenkor már a vékony kabátos sétáknak és a játszóteres óráknak lenne itt a helye. Legyen most már tavasz! Elég volt ebből a cudar időből!
Tavaly márciusban már javában piacoltunk a kicsikkel. Persze a Bosnyák téri piacon el lehet lődörögni sokáig. Itt - bár minden más gyönyörű és csodálatos - a piac elég kicsi és drága. Még mindig a mélyhűtőből vagyok kénytelen válogatni. Ma is ezt tettem. Azt találtam ki, hogy valami zöldet fogunk enni. Színében zöldet. Már jó régen csináltam, de nagyon szeretem a zöld spárgát tésztával. Na, az nem is volt itthon. Zöldbab, brokkoli, borsó. Hozzá egy kis sajtmártás. Alá tészta. A kicsik is örültek, imádják a tésztákat. Amikor elővettem a zöldbabot a fagyasztóból, a Kisebbik lelkesen kiabálni kezdett, hogy "Dodó, dodó!" Ugyanis most minden, ami hosszú és vékony, az dodó. Ez babanyelven nálunk annyit tesz, hogy kígyó :) 

Tavaszváró tészta

Hozzávalók (4-5 személyre)

• 50 dkg tészta

• 25 dkg zöldbab
• 25 dkg zöldborsó
• 25 dkg brokkoli
• 5 dkg vaj
• só

• 2 dl tejszín
• 15 dkg kéksajt (aki nem szereti, használhat másféle sajtot is)
• szerecsendió
• só
• (fokhagymás fűszerolaj)

Elkészítés

Tegyünk fel egy lábasban vizet a tésztának. Amíg felforr, készítsük el a zöldséget. Vajon, kevés sóval, fedő alatt pároljuk meg a fagyasztott zöldségeket. Ha megpuhult, vegyük le a fedőt és folytonos keverés mellett erős lángon süssük át. Ha kész tegyük félre. 

Másik lábasban melegítsük fel a tejszínt (aki szereti adhat hozzá egy kis fokhagymás fűszerolajat vagy csak zúzott fokhagymát). Ha felforrt, adjuk hozzá a sajtot, sózzuk, fűszerezzük szerecsendióval és keverjük el, hogy a sajt teljesen elolvadjon a tejszínbe.

Ha a víz forr, sózzuk és főzzük ki a tésztát.

Ha a tészta kifőtt, szedjük rá a sajtos szószra, majd forgassuk össze a zöldségekkel. Ha szükséges melegítsük át, pár kanál főzővízzel hígíthatjuk a mártást.

Dodó vadászat :-)

  

Currys sárgaborsó krémleves

Ezzel a levessel megjártam :) Az történt ugyanis, hogy megfőztem, nagyon ízlett, gyerekek megkóstolták, nagyon ízlett, aztán amikor kihűlt a tányérban és nekiálltunk volna enni a Nagyobbik közölte, hogy "Anya, nem fincsi". Erre a Kisebbik vérszemet kapott és detto. Vagyis "nemmó", ami azt jelenti, hogy nem jó, azaz ő sem fogja megenni. Sebaj, akkor ugorjunk a másodikra. De nem, kivételesen ragaszkodnak a leveshez. Sóhaj, kérdés. "Milyen levest főzzön Anya?" Hatásszünet... válasz: "Almalevest!" Így aznap két levest is főztem. :)

Azóta természetesen előkerült a sárgaborsó is, és nem volt reklamáció, csak repeta :) Érdekes, hogy a hagyományos sárgaborsó főzeléket nem eszik meg a gyerekek, de így, curryvel szívesen bekanalazzák :)

Hozzávalók:

• 25 dkg sárgaborsó
• 1 fej vöröshagyma
• 1/2 tk curry
• só
• ízlés szerint tejföl (de anélkül is szuper finom)

A sárgaborsót előző este beáztatjuk, de ha ezt elfelejtsük - mint én rendszerint - akkor semmi gond, csak tovább kell főzni. Így is hamar elkészül. Szóval a sárgaborsót, hagymát feltesszük főni. Ha a borsó megpuhult, botmixerrel pürésítjük. Sózzuk és curryvel ízesítjük. Krémesebbé tehetjük egy-két kanál tejföllel, de enélkül is isteni, ráadásul vegán is.

Tökmagos vajas zsemle

Régebben nagy szívfájdalmam volt, hogy nem sikerül olyan kiflit sütni a gyerekeknek, amit a pékségekben lehet kapni. Tudjátok, azt az igazán jóféle retro kiflit, ami frissen isteni, nem levegős és ízetlen, mint a teszkós vizes és másnap is foszlós és puha marad - még ha nem is teljesen olyan, mint frissen. Aztán rájöttem, hogy itthon egyszerűen nem lehet ilyet sütni - bár tervbe vettem, hogy egyszer megfűzök egy igazi péket (aki nem csak fagyasztott tésztákat pakol ki-be a sütőbe), hogy engedjen belekukkantani egy átlagos napjába, mert azt hiszem rengeteg tapasztalattal gazdagodnék. Igaz, hogy most már elmondhatom, hogy a kiflijeim és zsemléim nem csak frissen finomak, hanem másnap is, de a tésztája sűrűbb, mint a pékséges változatnak. Csakúgy, mint a kenyéré is. Így egyenlőre megbarátkoztam a gondolattal, hogy az én zsemlém nem "olyan" és mindig nagyon örülök, amikor egy ültő helyben elfogy egy egész tepsivel :)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt BL80
• 7 dkg vaj
• 2 dl langyos tej
• 1,5 dl langyos víz
• 1 csapott tk nádcukor
• 1 tk só
• 1/2 cs élesztő
• tökmag a tetejére

A hozzávalókat a tökmag kivételével dagasszuk rugalmas tésztává. Kelesszük kétszeresére. Borítsuk a tésztát deszkára, sodorjuk bejgli formájúra és vágjuk kb 8-10 részre. A részeket gömbölyítsük fel és egy vizes konyharuha alatt pihentessük egy órát. A sütőt melegítsük elő 200 fokra.

Tegyük egy tálba a tökmagot. A megkelt zsemléket kenjük meg sós vízzel és forgassuk meg - az alját kivéve - a tökmagban. Sorjázzuk sütőpapírral bélel tepsire és kb 25 perc alatt süssük aranybarnára. Rácsra tegyük hűlni a zsemléket. Jó étvágyat hozzá :)

Autentikus meggyes pite

Amikor pitére gondolok, nekem mindig az a hagyományos alul-felül tészta, közte rengeteg gyümölcs süti jelenik meg a lelki szemeim előtt. Nem tudom miért, de eddig ezt a fajta pitét nem sütöttem. Vagyis most már tudom miért, ugyanis amikor bejelentettem a meggyes pitét, mindenki nagyon örült... aztán amikor elkezdtem készíteni, Kedvesem szája ugyanazzal a lendülettel görbült lefelé, mert ő azt hitte, hogy olyan kavarós-gyümölcsöt beledobálós pite lesz. Hát, most nem Édesem! Most ilyen lesz :) Eddig csak diós pitét sütöttem hasonló módon, de amióta ráleltem azokra a csodás pitegyönyörűzős képekre, ilyen pitét akarok én is sütni, és olyan ügyesen szeretném én is a pitéket csinosítani, mint azok az idős kezek. Ezt a pitét rácsosan borítottam be, egyrészt mert avatatlan kezeimhez ezt tűnt az egyik legegyszerűbbnek, másrészt az én autentikus meggyes pitémhez ez illet a legjobban. Nekem nagyon tetszik ez a pite, az egyetlen nagy hibája, hogy a meggyet kénytelenek voltunk boltban venni :( Amikor felbontottam nagyi meggybefőttjeit, mind meg volt romolva, így nem maradt már opció, csak a bolt. A legnagyobb baj a bolti befőttekkel - azon kívül, hogy ki tudja mivel tartósították - hogy borzasztóan elédesítik, így a gyümölcsíz már csak nyomokban köszön vissza. Nagyi meggybefőttje ezzel szemben gyönyörű, sötét színű, és határozottan meggyízű. Csak annyi cukor van benne, amennyi kell. Ezért én nem is tettem cukrot a pitébe, csak fahéjat, de számomra még így is túl édes volt. (Bár ez lehet a cukormentes hónap miatt is.)

Egy szó mint száz, nekem nagyon bejön ez a fajta pite, nekem így igazán autentikus :) 

Hozzávalók:

Tészta:

• 30 dkg liszt
• 20 dkg vaj
• 6 dkg barna cukor (én porrá őrlöm, de anélkül is jó lesz a tészta)
• 1 tojás
• kb 10 dkg tejföl 
• 1 cs sütőpor

Töltelék:

• 70 dkg meggy
• fahéj
• (ízlés szerint cukor, aki az édesebb ízeket szereti)

A tészta hozzávalóit gyúrjuk össze. Ha géppel dolgozunk, adagoljuk bele a hozzávalókat és bízzuk rá a dolgot :) Ha kézzel készítjük, akkor először a lisztet vegyítsük el a sütőporral és a cukorral. Aztán a vajat adjuk hozzá darabokra vágva és gyors mozdulatokkal morzsoljuk össze a liszttel. Formáljunk mélyedést a keverék közepébe, üssük bele a tojást és adjuk hozzá a tejfölt. (Én a tejfölből mindig hagyok egy keveset, mert ha túl nagy a tojás, akkor lehet nem is kell bele mind. Igazából úgy is írhattam volna, hogy annyi tejföl, amennyit a tészta felvesz.) Az ujjunkkal keverjük el a tojást a tejföllel, majd apránként keverjük hozzá a lisztes keveréket. Amikor kezd összeállni, borítsuk deszkára és határozott mozdulatokkal gyúrjuk össze. Formáljunk belőle egy nagyobb és egy kisebb gombócot és fóliával letakarva tegyük a hűtőbe legalább egy fél órára.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Nyújtsuk kis a nagyobbik gombócot kb 3 mm vastagra és béleljük ki vele a piteformánkat. Kicsit túllóghat a formán, hogy a rácsokat könnyebben oda tudjuk ragasztani majd. Borítsuk a tésztára a meggyet. (Ha fagyos, az sem baj, de ha befőttet használunk, akkor egy kis levet is locsoljunk rá, különben nagyon száraz lesz a belseje. Én nem tettem rá cukrot, csak fahéjat, de mindenki hagyatkozzon a saját ízlésére :) Nyújtsuk ki a másik gombócot is és derelyevágóval vágjuk csíkokra. A képen látható módon berácsozzuk. Kenjük meg tojással a tetejét. Tegyük a sütőbe és süssük, amíg aranybarna lesz a teteje.

Fahéjjas sütőtök kuglóf csokoládéval és pirított mogyoróval

Mi is lehetne az első recept a cukormentes hónap után, mint egy sütemény! Kisfiam névnapjára készült ez a kuglóf, és nem is tartott volna ki másnapig, ha nem mentek el belőle pár szeletet :) A gyerekek úgy ették, mint a mézet, és amíg fotóztam, kisebb lelki törést okoztam nekik a várakoztatással és azzal, hogy Apának addig - a szó szoros értelmében - le kellett fogni a Kisebbet. A gép közben még le is merült, úgyhogy ez lett a legjobb kép...

A kuglóf formát Zsuzsi barátnőmtől kaptam, de eddig - bár számtalanszor terveztem - még nem sikerült felavatni. Ezért is történt, hogy ezzel a tésztamennyiséggel csak félig lett a forma. A receptet ezzel a kis adaggal írom le, mert ki szeretném próbálni kétszeresen is, hogyan sül meg a formában.

A másik, hogy a sietség miatt a csokoládét csak rászórtam. Legközelebb megolvasztom és úgy fogom rácsorgatni. Az ízét tekintve szinte mindegy, de így szeletelésnél kicsit pergett róla. Egyébként eredetileg csak mézzel akartam megkenni, de a család többi tagja a csokoládé + mogyoróra szavazott :)

A kuglófot nem utoljára készítettem, mert nekem annyira ízlett, hogy talán már hétvégén megpróbálom a nagyobb adaggal a formában. A tésztáját úgy állítottam össze, hogy a lehető legtöbb legyen benne a sütőtök, és a legkevesebb a liszt. Emiatt laktató lett, de közben olyan puha és habos, hogy szó szerint szétolvad a szájban. Másnapra semmit sem változott az állaga, mintha most vettem volna ki a sütőből, csak hidegen. Bár a sütőtököt nem szeretem magában, édességek tésztájába fenségesen finom és ellenállhatatlanul puhává varázsolja a tészták állagát. Aki nem szereti a sütőtököt is nyugodtan kipróbálhatja, mert édességekben teljesen másképp köszön vissza az íze - még  az én "sütőtökötsohaaszámbanemvennék" Kedvesem is elégedetten csemegézte a meleg kuglófot :)



Hozzávalók:

• 35 dkg sütőtökpüré (lehet főzni is, de sokkal finomabb ha sütőben sütjük, aztán mixeljük)
• 15 dkg liszt
• 3 tojás
• 6 dkg nádcukor
• 0,5 dl olívaolaj
• 1 zacskó sütőpor
• 1 tk fahéj

Sütéshez:

• kevés vaj és liszt

Tetejére:

• 5 dkg olvasztott csokoládé (tej vagy ét, ki milyet szeret)
• egy marék pirított mogyoró aprítva

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 175-180 fokra. (Én légkeveréses módon sütöttem, de alsó-felső sütés is jó, csak figyeljünk oda, hogy a rácsot hova tesszük. Egyenletesen kell átsülnie, így ha pl a felülről jobban süt a sütőnk, tegyük lejjebb a rácsot.)

A tojásokat ki a cukorral jó habosra, majd adjuk hozzá a sütőtökpürét, olívaolajat végül a száraz hozzávalókat. (Van aki szereti a lisztet, sütőport és jelen esetben fahéjat külön összekeverni, mielőtt a tésztához adja. Én ehhez "lusta" vagyok, és inkább a gépbe adagolom. Először a sütőport és fahéjat, majd a lisztet. Így is tökéletesen elkeveri a gép. Ha kézzel dolgozom össze a tésztát, én is külön elkeverem a szárazanyagokat.)

A tésztát öntsük a kivajazott, kilisztezett kuglófformába. (Ha nincs kuglófformánk, akkor használhatunk egy mini tortaformát is.) Tegyük az előmelegített sütőbe és 175-180 fokon süssük 35-40 percig, vagy tűpróbáig.

Ha elkészült, várjunk egy kicsit, amíg kihűl, és utána fordítsuk ki a formából. Öntsük le olvasztott csokoládéval és szórjunk rá pirított mogyorót :)

Küzdelem a kuglófért :)

Egy hónap cukor nélkül, avagy a cukormentes kihívás tapasztalatai

Pár napja telt le a cukormentes kihívás hónapja, ami azt jelenti, hogy egy hónapra megtagadtam magamtól mindent, ami cukor, méz és amiben megtalálható. Az eltelt hónap sok hasznos tapasztalattal bír; örülök, hogy belevágtam. 

Az első tapasztalatom, hogy milyen erős a közösség ereje. Ha közös a cél és érezzük, hogy mások is hasonló "kihívásokkal" küszködnek, sokkal könnyebb. Hogy miért? Nem tudom, hiszen ha egyedül csinálom végig, akkor is ide jutok, akkor is könnyen megy, akkor sem hiányzik jobban az édesség. De mégis jó tudni, hogy többen vagyunk, még ha nem is ismerjük egymást.

Nagyon meglepődtem, hogy milyen könnyű volt tartani a diétát. Én igazából csak a cukorról mondtam le, de ebből rögtön az következett, hogy a nassolást pótolandó, több gyümölcsöt iktattam be az étrendembe. Ez önmagában is klassz dolog, a kettő együtt egy nagyobb lépés az egészséges életmód felé. Érdekes, hogy egyáltalán nem hiányzott az édesség. Sőt, ahogy teltek a napok, egyre könnyebb volt. Ráadásul, amikor véget ért a hónap, és nekiálltam sütni - meggyes mákos sütit (Kedvesemnek) és kelt kakaós csigát (a Kicsiknek), ugyanis a család kénytelen volt velem tartani annyiban, hogy egy hónapig nem sütöttem semmilyen sütemény - egy fél tenyérnyi csigával kielégítettem két napra minden édesség utáni vágyamat. Azóta sem a szervezetem kapkodott az édesség után, de pl már hiányzott a reggeli tea mézzel, anélkül nem olyan. De sokkal kevesebb mézzel készítettem, és így is szuper volt. Röviden, az édes íz hatványozódott, mintha "kitisztultak" volna az ízlelőbimbóim. Kevesebb méz is bőven elég, ezt meg is tartom a továbbiakban is. Ez vonatkozik a természetesen édes ízekre is, mint pl a céklalé. Egy hónapnyi cukormentesség után émelyítően édesnek találom, csak vízzel hígítva tudom meginni. A kávét továbbra is méz nélkül fogom inni, megszerettem így :)

Azt nem tudom, hogy a cukormentes étrend következménye-e, de kisebb adag étellel is jóllakok. A hónap elején pár napon keresztül előfordult, hogy este 10 után rámtört az éhség. De nem sz édesség utáni vágy, hanem az a kőkemény, mardosós éhség. Ilyenkor ettem egy narancsot, azzal sikerült kibírnom elalvásig. Aztán ez elmúlt.

Szerettem volna a mozgást is beiktatni a kihívás mellé, de ezt  nem sikerült összehozni. Nem volt különösebb oka, csak nem bírtam rávenni magam. Most viszont, hogy megjött a tavasz, elkezdtem futni. Úgy látszik, itt az elhatározás nem volt elég, kellett hozzá a napsütés is :)

A hónap végét nagy sütögetéssel ünnepeltünk. Óóó, annyira hiányzott már a sütés! Nem a sütemény. A sütés. Imádok sütni. Röviden csak azt mondhatom, nagyon tanulságos volt ez a hónap. Elhatároztam, hogy ha megint elkap a gépszíj édesség ügyben - bár azon leszek, hogy ez ne történjen meg - akkor mindig beiktatok majd egy cukormentes hónapot. Most már tudom, hogy simán végigcsinálom, és biztos lehetek a sikerben :)
Gratulálok mindenkinek, akinek sikerült megvalósítani a kitűzött céljait! :D

Sütésre várva :)

Kapcsolódó bejegyzések.

Langalló fokhagymás olívaolajon sütve

Tavaly nyáron Szilvásváradon kirándultunk a Kicsikkel. Szeretem, csodás kirándulóhely. (Bár most nagyon odanemillő átalakításokat végeztek sajnos...) A Nagyobbik már nagyon várta, hogy kisvonatozzunk, és lássunk őzikét :) A Kisebb még kicsi ehhez, neki elég ha együtt megyünk és van mit enni :) Alig vettük meg a belépőjegyeket, és tettünk meg 20 métert, amikor elértünk az első sütödét. Nem tudom, miért, de akármikor kilépünk a házból, mi éhesek leszünk. Hiába vagyunk reggeli után, ebéd után, mindegy. Így történt most is :) Incsi-fincsi illatok szálltak felénk és mire Kedvesemmel odaértünk, a két Kicsi már ott kukucskált. Épp langallót sütöttek. Sajnos az illata sokkal finomabb volt, mint az íze. A kürtős kalács tipikus esete; az illata csalogat, de amikor beleharapsz, rájössz, hogy meglettél volna nélküle. Azért persze jól esett, krumplis volt, fokhagymás volt és kirándulós feeling-je volt. Akkor jutott eszembe, hogy én még sosem készítettem. Illetve töki pompost szoktam sütni tepsiben, sütőben, tejföllel és sok finomsággal a tetején. mi ezt kenyérlángosnak hívjuk és krumplit nem teszek a tésztájába. Ezt a burgonyás langallót viszont vaslapon sütötték. Azóta sokszor sütöttem már és persze felkerült a Kedvenc ételeink listára. A fotóért elnézést, de két sütés között kaptam le gyorsan a lángosokat a gyúródeszkán...
Nos így készítem én a mi langallónkat,  mi így szeretjük :)

Hozzávalók:
50 dkg krumpli, 55-60 dkg liszt, 4 dkg élesztő, 0,5 dl tej, 2 dl langyos víz (én a krumpli főzőlevét szoktam használni) 1 kk méz, 2 tk só, olívaolaj, sok-sok fokhagyma
Tetejére lehet tejföl, sajt.

Pucoljuk meg és zúzzuk össze a fokhagymát, majd keverjük össze 1 dl olívaolajjal. Hagyjuk állni sütésig.

Pucoljuk meg a burgonyát, vágjuk fel és főzzük meg. Szűrjük le - a levét tegyük félre - törjük össze és hagyjuk langyosra hűlni.

Az élesztőt futtassuk fel a tejben a méz hozzáadásával.

Tegyük a gépbe a lisztet, krumplit, vizet, sót és a felfuttatott élesztőt. Dagasszunk belőle egynemű tésztát. (Én először csak 55 dkg liszttel indítok, ha a krumpli nem annyira vizes, akkor nem adok hozzá többet. Inkább ragadósabbra hagyom a tésztát, és a nyújtáskor lisztezem.) 2 órát hagyjuk kelni, de az se baj, ha több lesz belőle.

Lisztezett deszkára borítjuk és kb 2 tojásnyi  adagokat szaggatunk le belőle. Formázzunk gombócokat, munka közben lisztezzük a deszkát, ne ragadjon oda a tésztánk. Forrósítsuk fel a serpenyőnket (palacsintasütőnket), közben nyújtsuk ki az első lángost. Én 2-3 mm vastagra szoktam, de ki milyen vastagan szereti. Mielőtt kisütnénk a serpenyőben, fokhagymás olívaolajjal kenjük ki azt. Közepes lángon is hamar megpirul. Mielőtt megfordítanánk, kenjük meg a másik oldalát is fokhagymás olívaolajjal.

Magában is isteni finom, de van hogy tejfölt, sajtot teszünk a tetejére. Mellé télen savanyú káposztát, csemege uborkát vagy csípős paprikát eszünk. De én most fejes salátát gyűrtem mellé - szó szerint - Kedvesem pedig rukkolát.