A Lányokkal minden hónapban tartunk egy "Csajos pizzázós" estét. Természetesen ezt nem olyan könnyű összehozni. A gyerekek eléggé meghatározzák az ember napirendjét, még hétvégén is. De azt senki sem vitathatja, hogy minden anyának - és persze nem csak az anyukáknak - szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Sőt, anélkül nem is lehet. Boldog anya, boldog gyerek. Erről eszembe jut, amit egy ismerősöm szokott mondani - akik szintén nagyon harmonikus családban élnek: "Happy wife, happy life." :) Így van ez, nem is kell túlmagyarázni. És ennek a témának a fejtegetése, már amúgy is egy másik blogra tartozik.
A lényeg, a kukoricaleves. Mert a csajos pizzázós estén legutóbb kukoricalevest ettem. Ennek előtte még nem vetemedtem rá, valahogy mindig kimaradt a szórásból. Viszont most, hogy mindenki rendelt egyet, én is bevállaltam. És hogy milyen jó ötlet volt! Azóta már háromszor is főztem itthon, annyira ízlett. A család is repes érte. A kicsik édesen, mi meglocsoljuk egy kis chilis olívaolajjal a tetejét. (Az étteremben érdekes módon, hegyes erős savanyú paprikát karikáztak az aljára, ettől nekem sokkal jobban illik hozzá a chilis olaj) Hát mennyei eledel. Ráadásul ebben a nyálkás, hideg, őszies tél időben, ami tegnaptól ugye naptárilag tavasz (nálunk tegnap reggel a piacon kemény 3 fok volt - igen, itt ünnepnap is van piac szerencsére), megmelengeti az ember lelkét egy tál napsugár színű, finom, meleg leves.
Az elkészítése, mint minden krémlevesé, nagyon egyszerű. Mielőtt nekiálltam, rákerestem a neten, hogyan is készül. Sokféle változatot olvastam, a bazsalikomostól a kakukkfüvesen át a sajtos változatig. Volt ahol azt mondták, nem kell passzírozni, máshol meg azt, hogy szűrjük csak le. Átfutva ezt a néhány receptet és visszaidézve a csajos este kukoricaleves élményét, az én levesem így készült:
Az elkészítése, mint minden krémlevesé, nagyon egyszerű. Mielőtt nekiálltam, rákerestem a neten, hogyan is készül. Sokféle változatot olvastam, a bazsalikomostól a kakukkfüvesen át a sajtos változatig. Volt ahol azt mondták, nem kell passzírozni, máshol meg azt, hogy szűrjük csak le. Átfutva ezt a néhány receptet és visszaidézve a csajos este kukoricaleves élményét, az én levesem így készült:
Hozzávalók:
600 g morzsolt kukorica (mirelit)
1 l víz
50 g vaj
1 nagy fej vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
1 dl tejszín
só
só
Elkészítése:
A vajon megpárolom az összevágott vöröshagymát és amikor már üveges, hozzáadom a kukoricát is. Kb 5 percig párolom (ha mirelit, akkor tovább, mert itt hagyom felengedni), majd beledobom a fokhagymát is és felöntöm vízzel. Jó puhára főzöm, kb fél órán át. Bár azt tapasztaltam, hogy "márkafüggő", mert előfordult, hogy már 10 perc alatt puhára főtt. Természetesen minél zsengébben fagyasztották, annál gyorsabban elkészül és annál kevesebb héj marad vissza a passzírozás után.
Ha megfőtt botmixerrel pürésítem, majd átpasszírozom egy szitaszűrőn. Nem nagy munka, gyorsan megvan. De ha valakit nem zavar a héja, ezt ki is lehet hagyni. Nekünk így finomabb, selymesebb és sokkal könnyebben emészthető.
Végül hozzáadom a tejszínt és a sót és egyet forralok rajta. A tetejét chilis olívaolajjal locsoltuk meg, ami természetesen házilag készül. Egyszerűen összekeverem az olívaolajat darált, szárított chilivel és üvegbe töltöm. Sokáig eláll és nagyon finom.
Ha megfőtt botmixerrel pürésítem, majd átpasszírozom egy szitaszűrőn. Nem nagy munka, gyorsan megvan. De ha valakit nem zavar a héja, ezt ki is lehet hagyni. Nekünk így finomabb, selymesebb és sokkal könnyebben emészthető.
Végül hozzáadom a tejszínt és a sót és egyet forralok rajta. A tetejét chilis olívaolajjal locsoltuk meg, ami természetesen házilag készül. Egyszerűen összekeverem az olívaolajat darált, szárított chilivel és üvegbe töltöm. Sokáig eláll és nagyon finom.
