Ezer éve nem készítettem kekszet, egészen pontosan az első bejegyzés óta. Pedig általában szeretem ha van itthon, jól esik a kávé mellé reggel és a Tündérlány is szívesen elnyammogja. Pontosabban, általában dugdosni kell előle, mert ha rajta múlna, akkor eléldegélne virslin és kekszen ("virkli" és "tekk":). Viszont ha nem látja, akkor eszébe sem jut. A gyerekek ízlését ebben a korban szerencsére még nagyon könnyen lehet formálni és ha a kicsi éhes, akkor meg fogja enni a normális ételt is. De természetesen meg van a helye a kekszezésnek is, és egyáltalán, ha Anya, Apa ezt ropogtatja a kávé mellé, akkor milyen alapon ne eszegethetné Ő is a reggeli teájához?
Eredetileg valamilyen karamellás kekszet szerettem volna sütni, ugyanis maradt pár evőkanálnyi tejszínes karamell a múltkori palancsinta után. Gondoltam, majd ez lesz az alap, meg egy kis mogyoró, ez passzol is. De a karamellnek semmi, de semmi íze nem lett, miután összekutyultam a keksz tésztáját. Mintha nem is lenne benne. Így került bele még egy kis méz is. Aztán átgondolva, kihagyva a karamelles maszlagot, lett belőle egy enyhén édes, mogyorós, ropogós keksz. Pont kávé mellé való :)
Hozzávalók: 150 g liszt, 125 g puha vaj, 100 g durvára aprított mogyoró, 50 g zabpehely, 5 ek méz, 1 tojás, pici só
1. A sütőt 170 fokra melegítem elő.
2. Először a vajat kézi habverővel simára keverem a mézzel, aztán hozzáadom a tojást és sorban a minden hozzávalót.
3. Két folpack között kinyújtom és felkockázom (végre használtam a derelyevágómat :) Sütőpapírral bélelt tepsibe sorjáztam. Legközelebb lehet, hogy maradok a leggyorsabb módszernél és vizes kézzel gombócokat formázok, majd ellapítom.
4. Kb 15 percig sütöm, amíg szép arany színű lesz. A tepsiben hagyom kihűlni, utána dobozban 2-3 hétig is eltartható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése