2013. augusztus 29., csütörtök

Mági bagettje 1.0 - avagy egy jó recept csapnivaló kivitelezése



Még az elején megígértem, hogy nem csak a sikereimről, de a konyhai kudarcokról is be fogok számolni. Természetesen velem is előfordul, hogy nem úgy sikerül egy étel, mint szerettem volna, de mostanában arra sem nagyon van időm, hogy azok a receptek felkerüljenek, amik valóban ízlettek.  Hát a mai bagett erősen a kudarcok kategóriába illik, ugyanis 7 éves kenyérsütő-pályafutásom során kevesebb rossz pékárut vettem ki a sütőből. Bár az első képen is látszik, hogy nem lett tökéletes, a második kép... no comment...
Reggel elfogyott a kenyér és varázsütésre az első bejegyzés, amit ma megláttam, az mági tönköly bagettje. Gyönyörűek lettek és most hogy elmúlt az a nagy hőség, újra beindul a sütögetés nálunk is. Azt az elején tudtam, hogy változtatnom kell majd a recepten, ugyanis nincs itthon tönköly liszt (öreg hiba! de előfordulhat, ha régen sütöttem...) Írta is, hogy finomliszttel helyettesíthető. Egyébként mást nem akartam változtatni rajta, szerintem  - a képek tanulsága szerint - úgy tökéletesek, ahogy vannak. De ugye... az ember lánya, ha már 4 éve itthon csücsül a gyerekekkel, nem úgy forog az agya, mint kellene... már az elején elrontottam az egészet, amikor is nekiálltam elkészíteni a "rántást". Igen, "rántás", de nem a klasszikus értelemben vett. Ez a bagett ugyanis water roux, másnéven tangzhong technikával készült. Ez azt jelenti, hogy 1 rész víz és 5 rész liszt keverékét összesűrítjük 65 fokon. (Mági részletesen leírta a technikát, és ráadásképp egy szuper kis receptet is találtok nála. A receptet Trollanyunak kell megköszönnünk. ) Szóval ott rontottam el, hogy bár Mági leírta, hogy csak 145 gr rántás kell, én nagy lelkesen nekiálltam megcsinálni 250 g vízből és 50 g lisztből. Ez ugye legnagyobb jóindulattal is bő kétszerese. Ez nem is lett volna baj, ha észreveszem, mert félretehettem volna a felét a hűtőbe. De csak a legvégén állt össze a kép, amikor leírtam, mit tettem a bagettbe. Tanulság: ha nem tudsz egyszerre két dologra figyelni, akkor ne táncikálj a konyhában kenyérsütés közben! Ez a tanulság, de nem fogom tudni betartani, mert a Kislányommal irtó jól szórakoztunk most is :) Aztán kiteregettem, felöltöztünk és elindultunk a bölcsibe a Kicsiért. Abban a reményben, hogy egy órán belül itthon vagyunk. És itt jön az eset másik nagy tanulsága: ha gyerekkel mész a bölcsibe, nem fogsz időben hazaérni. Következménye: túlkel a tészta. Hát ezek után már inkább lepénynek kellett volna kisütnöm, vagy nem is tudom... gondoltam, hátha lesz még belőle valami. No, valami az lett, csak éppen nem bagett!
Egy szó, mint száz, újra fogom készíteni és beszámolok róla megint :)

Szép napot Nektek!




























Bazsalikomos paradicsomleves sült gnocchival

A gyerekek imádják a paradicsomlevest. Ez nálunk annyit tesz, hogy minden héten főzök. Annak ellenére, hogy én sosem rajongtam érte, mostanában olyan sokat főztem, hogy én is megszerettem :) Viszont kicsit kezdtem ráunni a hagyományos magyar változatra és újfélén kezdtem törni a fejem.
Idén voltunk először nyaralni a gyerekekkel. Tavaly a kicsi még csak egy éves volt, így a költözéssel együtt már nem erőltettük a kiruccanást. Egyébként is, a Mamiéknál all inclusive ellátásban volt részünk minden tekintetben :) No, de most többször is étteremben ettünk - bár ez erős kihívás volt egy 2 és egy 4 éves picurral. Azért jól szórakoztunk, remélem, az érintett éttermek személyzete is... ahogy az lenni szokott, néhány összekent párna, terítő és 3 villa fejenként, mert mind a földön landolt... Apa ezt egy kicsit több borravalóval, én sok kedves mosollyal igyekeztünk kompenzálni. Hogy ilyen sok új gasztronómiai élménnyel találkoztak a gyerekek, meg is kóstolták minden étteremben a paradicsomlevest. Igen, kértek, ahol csak volt az étlapon. Viszont kiderült, hogy ők megeszik ám máshogy is, nem csak édesen! Így itthon is elkészült egy könnyű, rántás nélküli változat, amit bazsalikommal és finom érlel házi sajttal ízesítettem, tészta helyett pedig sült gnocchival ettük.


Hozzávalók


  • 500 g paradicsom
  • 160 g sűrített paradicsom (2 kis üveg)
  • 5-6 gerezd fokhagyma
  • olívaolaj
  • 1 marék friss bazsalikom
  • bors

Gnocchihoz

  • 450 g burgonya (megpucolva)
  • 100 g liszt
  • 1 tojás
  • szerecsendió
  • olívaolaj



Elkészítés

Megpucolom a krumplit, kockázom és felteszem főni enyhén sós vízben.

Először paradicsomokat forró vízbe teszem pár percre, hogy könnyen le tudjam húzni a héját. Kb 1 cm-es kockákra vágom.

A fokhagymát megpucolom, összeaprítom, és kevés olajon megillatosítom. Nem kell bebarnítani, pár pillanat az egész. Ekkor mehet rá a kockázott paradicsom, amit lekvár sűrűségűre főzők. Hogy meddig, az attól is függ, mennyire leves a paradicsom.

Közben ha megfőtt a burgonya, leszűröm és hagyom hűlni.

A levesbe teszem a sűrített paradicsomokat elkeverem és felöntöm kb 8 dl vízzel. Felforralom, sózom, borsozom és a legvégén beleteszek egy marék friss bazsalikomlevelet. Még forrón beleszórom a reszelt házi sajtot (én most hosszú érlelésű tehénsajtot használtam, ennek is elég erőteljes az íze, de parmezánjellegű sajtokkal még "olaszosabb" lesz). Letakarom, amíg elkészül a gnocchi.

A krumplit burgonyatörővel (krumplipürétörő) áttörtem, hozzáadtam a tojást, sót, szerencsendiót és lisztet. Alaposan elkevertem és már formáztam is. A tészta ragadós, ezért több lisztet igényel a formázás során. kb 1,5 cm átmérőjű "kígyót" sodortam és késsel kb 1,5-2 cm-es darabokat vágtam belőle. Aztán villával formáztam. Ehhez a darabokat a vágott felével felfelé fordítottam és lisztezett villával rányomtam. Így ovális alakú lett. Forró olíva olajon megpirítottam mindkét oldalát. (Természetesen ki is lehet főzni a gnocchikat, úgy is finom.) 

A gnocchikkal tálalom a levest és már lehet is kanalazni :)

Azt mondanám, hogy a levesbe a gnocchi fele is elég lehetne, bár nehéz volt megállapítani, mert a kisfiam magában ette, a kislányom meg minden kanál levesbe tett egyet... de végül is, magában is el lehet nyammogni, olyan mint a krumplipogácsa :)

Szép napot Nektek! :)


























2013. augusztus 24., szombat

Brokkoli és szőlő? Egy salátában megférnek.

Végignéztem az utóbbi bejegyzéseket, hogy mi volt már régen a blogon... ugyanis annyi fotó és recept gyűlt már fel, hogy egy hónapig kitartana. De persze közben jönnek az újak, úgyhogy nem is tudom, mikor fogom utolérni magam. Szóval... leves, saláta, kenyérre való, kenyér... ezek rég voltak. És mindegyikhez lenne recept is. Hát akkor legyen a tegnapi, ami egy saláta volt :)
Jó pár évvel ezelőtt, még a munkahelyemen ettem ezt a salátát, azóta már sokszor elkészült. Egy továbbképzésen voltunk és a központ menzájára kaptunk ebédjegyet. Mondanom sem kell - annak aki a házikoszthoz szokott - hogy nehezen találtam magamnak valót. Ezzel a salival is bizonytalan voltam kicsit, de jobb híján ennél maradtam. Meglepően finom volt, bár itthon elkészítve, a saját ízlésemre alakítva vált igazán kedves étellé. Persze csak én eszem meg, ezért nem olyan gyakran készítem, pedig igazán egyszerűen össze lehet kutyulni, tegnap az ebéd és a sali fél óra alatt megvolt. 
Saláta, de nem mondanám egy diétás darabnak, bár a pirított kenyérkockát az utóbbi pár alkalommal már el is hagytam belőle. Brokkoli, szőlő, dió és camembert sajt. Ennyi. Én fűszerezni sem szoktam, a dió és a camembert sajt elég karakteres számomra. Eredetileg volt rajta még vegeta is (valószínűleg ezzel ízesítették a brokkoli főzővizét, de nekem nagyon nem passzol), bors és olaj. Úgy nekem nagyon tömény volt. Nem tudom van-e ennek a salátának valamilyen hivatalos neve, én nem kerestem rá. Ha igen, szívesen fogadom :) Nekem nem sok ötletem van, hogy nevezzem el. Talán brokkoli saláta szőlővel és camemberttel :)

Hozzávalók

  • 450 g brokkoli (én most csak fagyasztottat tudtam venni)
  • 400 g szőlő
  • 100 g dió
  • 100 g camembert sajt
  • (pirított kenyérkocka - ha laktatóbbá akarjuk tenni)


Mivel ez egy saláta, az arányokon nyugodtan lehet változtatni, ki mit szeret jobban. Legközelebb én pl kétszer ennyi brokkolit főzök majd, mert a kisfiam majdnem mind kiette belőle :)

Elkészítés

Felteszem a vizet a brokkolinak, ha felforrt enyhén sózom. A brokkolit közben rózsáira szedem, majd 5 percig főzőm. Előkészítek egy tál jeges vizet és ebbe teszem a megfőtt brokkolit. Vagyis blansírozom. Ezzel megakadályozható, hogy tovább puhuljon, ropogós marad és a színét sem veszti el.

A szőlőt leszemezem, megmosom, megszárítom. A camembert sajtot felvágom.

A diót - általában amíg felforr a víz - száraz serpenyőben megpirítom. Így finomabb is és a héját is könnyen le tudom dörzsölni a két tenyerem közt. Természetesen várjuk meg, amíg kihűl :)

Végül mindent tegyünk egy tálba, forgassuk össze és már ehetjük is :) A kenyérkockát csak tálalás előtt szoktam hozzákeverni, mert különben elázik.



2013. augusztus 23., péntek

Juharszirupos, csokis és mennyei!



Igen, végre elérkezett a pillanat és felkerül ő is a blogra. Nem is értem, miért nem hamarabb, az első bejegyzések között lenne a helye. A szilvás-mákos süti mellett ő a másik nagy kedvencünk. Nem szoktam gyakran csinálni, mert egyrészt nem kimondottan olcsó, másrészt egy kalóriabomba. Viszont, ha el akartok kápráztatni valakit, akkor érdemes kipróbálni. Akármikor sütöttem, bárki, aki kóstolta, mind szuperlatívuszokban nyilatkozott. Ha szeretném a vendégeimet (főleg akik ritkán jönnek) valami nagyon finommal meglepni, akkor ő az első számú jelölt. Egy kedves barátomnak pedig - ha csak tehetem - megsütöm szülinapjára, olyannyira megszerette :) Röviden, ha szeretitek a juharszirupot és a csokoládét, akkor ezt ki kell próbálni.
Bár ennyi dicsérő szó után azt mondhatnám, hogy saját ötlet... sajnos nem. Egy olcsó kis sütiskönyvben rejtőzött (100 receptből 2 ha jó benne...). Sokszor megsütöttem már, és kicsit változtattam a recepten, mire elnyerte a nekünk leginkább tetsző változatot. Az eredeti recept neve amerikai szőkeség. Én azért nem használtam ezt, mert a tésztáját már nem fehércsokival készítem, ahogy az eredeti recept írja és így már nem igazán "szőke". (Az eredeti receptet egyébként megtaláltam a neten is itt és itt) Úgy is nagyon finom persze, de ha tejcsokit teszek bele, akkor sokkal lágyabb a tészta és nekem (nekünk) jobban passzol a belső juharszirupos "krémhez". Nem utolsó sorban pedig sokkal szebb és mutatósabb lesz a végeredmény. A krémbe eredetileg krémsajtot ír. Én ezt ricottára cseréltem. Nem kimondottan az ára miatt, hanem mert így kellemesebb az állaga és jobban átsül. A krémsajttal (mascarponéval) nem sikerült soha egyenletesen átsütni a süteményt. A szélét már-már odakapta, a közepe félig nyers marat. És nálam végül is egy 26 cm-es kerek formába került, mert így sokkal látványosabb a mintája.

Hozzávalók (26 cm-es tortaformához)

  • 250 g vaj
  • 200 g nádcukor
  • 200 g liszt
  • 200 g tejcsokoládé
  • 4 tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1/2 csomag sütőpor

"Krém" hozzávalói
  • 250 g ricotta
  • 100 g fehércsokoládé
  • 80 g juharszirup (helyettesíthejük mézzel is)
  • 1 tojás
  • 1 ek liszt



Elkészítés

Először gőz felett megolvasztom a csokoládékat. A fehérrel kezdem a "krémhez", majd ezt félreteszem hűlni, amíg a tejcsokit is megolvasztom.

Ezután elkészítem a "krémet". Ehhez a kihűlt fehércsokoládét összekeverem a többi hozzávalóval. Ezt is félreteszem.

Kb most, beállítom a sütőt 180 fokra.

A tésztához habosra keverem a vajat, nádcukrot és vaníliás cukrot. Egyesével hozzáadom a tojásokat - mindegyikkel tovább keverem egy percig - majd a langyosra hűlt, olvasztott tejcsokoládét. A lisztet elkeverem a sütőporral és ezt a keveréket is fokozatosan a tésztához adom. Robotgéppel alaposan összedolgozom.

A tortaforma aljára sütőpapírt teszek. Beleöntöm a tészta felét. Ezen egyenletesen elosztom a ricottás "krémet". Végül befedem a maradék tésztával. Kicsit macerás szépen elegyengetni rajta, ugyanis a tészta sokkal sűrűbb, nehezebb, mint a ricottás töltelék. Vagyis, ha egy kanállal próbáljuk meg elkenni a ricottás krém tetején a tésztát, az húzza magával, nem fedi be. Épp ezért én úgy szoktam csinálni, hogy kanállal, kis adagokban viszem fel a maradék tésztát a krém tetejére, így alig kell a végén egyengetni rajta. Különben akkor sincs baj, ha valahol "kikandikál" a ricotta, az ízélményen nem fog rontani. Úgy is elkészíthető egyébként, ha az összes tésztát beleöntjük a formába, a tetejére megy a krém. Ilyenkor márványosíthatjuk is egy kanál segítségével. Végül mehet a sütőbe legalább 40 percre. Ha úgy ítéljük meg, hogy a széle már pirul, de a közepe még nyers - ezt tűpróbával könnyen kideríthetjük - takarjuk le alufóliával. A lényeg, lassan kell sülnie a sütinek. Remélem, sokan kipróbáljátok, érdemes :)

2013. augusztus 16., péntek

Kedvencünk, a ruccola - tésztával is!



























Semmi kétség, a ruccola a kedvencünk lett. Nem csak pizzára, hanem szendvicsekbe is, mindenféle husi mellé, sőt! tésztára is! Egyszerűen imádjuk az ízét, ha látok a piacon, nem kérdés, hogy veszek-e. És igen, a bolti nem olyan, mint amit a piacon kapni. A mi kis piacunkon ugyanis van egy hölgy, aki csak zöldeket, fűszernövényeket árul. Mindig frissen és fantasztikus ízzel. Ruccolát idén én is ültettem, de nem sikerült jól - ez a föld, ami nálunk van a tuján kívül nem sok mindennek kedvez. A paradicsom elszenved benne, de a fűszernövények nem igazán viselik jól. Jövőre nem is fogom kiültetni, maradok a cserépnél. De a lényeg, hogy itt gyönyörűséges ruccolát lehet kapni. Amikor először vettem, Kedvesen csodálkozva kérdezte: "Ez biztos, hogy ruccola?" Igen drágám, ilyen ez, ha nem nagyüzemben "gyártják". Kb 5-ször akkora levelek és az íze... hmmm.... össze sem lehet hasonlítani. Sajnos nálunk, nincs egész évben piac, így télen be kell majd érni a boltival, ha a  ruccola iránti szenvedélyünknek akarunk hódolni. De addig is, kár lenne kihagyni a friss piaci árut.
Ez a recept olyan egyszerű, hogy szinte leírni is tovább tart, mint elkészíteni. Szerintem a ruccola és a rokfort sajt nagyon jól passzolnak és én szeretem azt is, ha nem tobzódnak az ízek, hanem csak egy-két karakteresebb íz dominál. Ezért nem is bonyolítottam túl a szószt, ami inkább fűszerolaj. No, de akkor lássuk, mit is ebédeltem én a minap.

Hozzávalók

250 g spagetti
4-5 gerezd fokhagyma
3 ek olívaolaj
100 g rokfort sajt
1-2 marék ruccola
bors





Elkészítés

A vizet tegyük fel egy nagyobb fazékban a tűzhelyre. Amikor forr sózzuk, majd tegyük bele a tésztát. Főzzük ki.

Közben forró olívaolajon süssük illatosra az apróra vágott fokhagymát. (Ha van otthon fokhagymás fűszerolajunk, használhatjuk azt is.) A sajtot vágjuk vékony szeletekre, a ruccolát mossuk és szárítsuk meg.

A kész tésztát szűrjük le és forgassuk át a fokhagymás olíván, adjuk hozzá a sajtot és a ruccolát is. Frissen őrölt borssal szórjuk meg. 

Hát, ennyi... de azért finom is, nem csak egyszerű :)


2013. augusztus 10., szombat

Répatorta van?


Kisildi szervezésében játszottunk, sütöttünk-főztünk, megismertünk sok gasztroblogot. A 10.Blogkóstoló egy játékos kóstolás, vagyis a jelentkezők a játék szervezője által kiválasztott blogról készítenek el egy ételt. Ez bármi lehet, lényege hogy megismerjünk más bloggerek ízeit és nem utolsó sorban számunkra és számotokra is "új" gasztroblogokat mutassunk. Én egy répatortát választottam a hogymegtudjuknézni blogról. Kicsit változtattam rajta, mert mi a kevésbé édes süteményeket kedveljük (nekünk így is elég édes volt), és az olaj mennyiségét is csökkentettem. Két adagot készítettem, mert keveselltem a 26 cm-es formában. A második adagon is változtattam kicsit, a liszt 1/3-adát darált dióra cseréltem. A tetejére citrommázat csorgattunk.
Ezt a csodaszép tortatálat pedig most kaptam ajándékba Keresztanyától. Köszönöm :)

Hozzávalók

  • 300 g finomra reszelt sárgarépa
  • 1 dl olívaolaj (az eredeti recept étolajat ír, azzal is elkészíthető)
  • 100 g nádcukor
  • 1 cs vaníliás cukor
  • 1 cs sütőpor
  • 3 tojás
  • 300 g liszt (vagy 200 g liszt és 100 g daráltdió)
  • 2 tk fahéj

  • fél citrom leve
  • 100 g porcukor

vagy 

  • 250 g mascarpone
  • 100 g nádcukor
  • 1 citrom vagy narancs héja







Elkészítés

A sárgarépát pucoljuk meg és reszeljük finomra. A sütőt melegítsük elő 180 fokra.

A tojásokat keverjük ki a cukorral és a vaníliás cukorral. A lisztet, fahéjat és sütőport (és a diót, ha ezt a változatot készítjük el) szintén elegyítsük el egy másik tálban. Adjuk hozzá az olívaolajat majd a répát is, és végül a lisztes keveréket. Öntsük a tésztát sütőpapírral bélelt (vagy vajjal, olajjal kikent) formába. Tegyük a sütőbe és süssük tűpróbáig.

Hagyjuk a formában kihűlni. Készíthetünk rá sajtkrémet vagy citrommázat is, amit a kihűlt tortára kenhetünk. Egyébként enélkül is nagyon finom. A citrommázhoz keverjük el a citrom levét a porcukorral és csurgassuk a torta tetejére. A krémsajtos máznál szintén keverjük el mascarponét a nádcukorral és citrom, ill narancs héjával.





2013. augusztus 7., szerda

Mediterrán ebéd - kedvenceim pipihusiba bugyolálva



Ritkaság jön, legalábbis nálam ritkaság. Husi. Nagyon kevés húst fogyasztunk, és akkor is inkább csirkét vagy halat. Semmilyen elvi oka nincs, egyszerűen csak nem kívánjuk. Biztosan Ti is észrevettétek, mennyit változik az ember ízlése élete során. Mondjuk sosem voltam egy "ragadozó" típus, a hús mindig is háttérbe szorult nálam. Anyukám sokszor elmesélte, milyen rossz evő voltam kislányként. A rántott húst először iskolában ettem meg, harmadik osztályos koromban. (A délutános tanítónénink könyörtelen volt, ha az ebédről volt szó. Mindent meg kellett enni, addig ki sem mehettünk az udvarra. Szerencsére volt még egy hasonlóan jó étvágyú kislány az osztályban, így sosem unatkoztam az ebédlőben, amíg a többi gyerek kint szaladgált. Ketten ültünk ott, míg be nem zárt a konyha és a konyhás nénik megsajnálva elküldtek: "majd azt mondjuk, megettétek"... hiába, ha nem ízlett, én ugyan meg nem ettem:) Anyukám azt mesélte, hogy csak rágtam, rágtam, rágtam, forgattam a számban a már pépesre és íztelenre rágcsált husit... és akkor ő megsajnált és azt mondta: "Eszterke, kiköpheted" :D Hát nálunk is a helyzet. Próbálkozom a gyerekekkel, mindent bevetek, hogy megszeressék az új ízeket. Viszont ha nem megy, akkor nem erőltetem. Kedvessel már más a helyzet. Ő már elég öreg, hogy elviselje, ha olyat kell megkóstolnia, ami nem szívügye. Ha pl fogadunk, én minig ugyanazt kérem: ha nyerek, tíz kóstolás. Lehet én is könyörtelen lennék? Nem hiszem. Mindig megsajnálom, ahogy azokkal a hatalmas kék szemeivel rám néz. De azért vannak sikersztorik is! Irtóra büszke vagyok, hogy 35 évesen sikerült olyan padlizsánt készítenem, ami nem csak ízlett, de felkerült a rendszeresen főzhető ételek listájára :D 
Ennyi bevezető után - aminek csak közvetetten volt némi köze az ebédhez - jöjjön a recept. A köret természetesen az imént említett padlizsán. Ami annyira egyszerű, hogy akár képről is el lehetne készíteni. A hús csirkemell, természetesen a kedvenc hozzávalóimmal megtöltve. Ha nyár, akkor nem is lehet más mint szárított paradicsom és bazsalikom. Ez a kettő mindent visz! (Annak idején meg is fordult a fejemben, hogy Méz és Bazsaliom lesz a blog neve) Nálunk nincs olyan, hogy nincs bazsalikom. És mostanában ez igaz az aszalt paradicsomra is. (De azért sikerült pont úgy vágni a húst, hogy ez ne látszódjon benne... ) Annyira finom és sok-sok ételbe felhasználható: tésztába, kenyérbe, szendvicskrémbe, pizza tetejére, szendvicsbe. Az íze is különleges, elég pár darab, hogy feldobjon egy hagyományos paradicsomos tésztaszószt.




Hozzávalók:

  • 2 csirkemell 
  • 125 g mozzarella
  • 1 marék bazsalikom
  • 8-10 db aszalt paradicsom
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • olívaolaj (vagy ha az aszalt paradicsom olajban volt, annak az olaja)
  • bors
  • 2 padlizsán
  • fűszerek (só, bors, petrezselyem, oregánó, rozmaring)
  • olívaolaj



Elkészítés

A csirkemelleket vágjuk ketté és éles késsel "szúrjunk" egy lyukat óvatosan a vastagabbik felébe, hogy mint egy batyut megtölthessük. Sózzuk, borsozzuk és tegyük félre.

A mozzarellát, aszalt paradicsomot, és bazsalikomot vágjuk apróra. Keverjük össze, fűszerezzük, adjuk hozzá a zúzott fokhagymát is. A husit töltsük meg vele és hústűvel vagy fogpiszkálóval rögzítsük - vagy mindkettővel, ha nem akar megmaradni :)

Forrósítsuk meg az olajat egy serpenyőben, fektessük bele a husikat és süssük mindkét oldalát aranybarnára, majd fedő alatt süssük készre. Így a vastagabb részeken is jól átsül a hús.

Amíg a husi elkészül, készítsük el a köretet. A padlizsánt karikázzuk fel, fűszerezzük meg (mindenki ízlés szerint, én a fenti fűszereket használtam) és forró olajon süssük aranybarnára mindkét oldalát. A padlizsán végtelen mennyiségű olajat képes magába szippantani. Éppen ezért csak kevés olajat tegyünk a serpenyőbe és a padlizsánt csak akkor tegyük bele, ha már forró az olaj. Mielőtt megfordítjuk pici olajat locsolhatunk a másik oldalára is. Jóó, ha van olajszórónk (nekem sincs), azzal könnyebb adagolni ilyen esetekben.

Itthon leledzett zöldségekből (lollo saláta, paradicsom, uborka, lilahagyma, bazsalikom) rögtönöztem egy kis friss salátát is. 

2013. augusztus 5., hétfő

Hurrá, nyaraltunk! - ... és vittünk egy kis juhtúrós pogit is

Nyaralni voltunk. Az első közös nyaralás a gyerekekkel. Már tavaly is terveztük - csak akkor a költözés közbeszólt - de idén végre elmentünk nyaralni. Szuper volt, csodálatos, felhőtlen! A gyerekek borzasztóan élvezték - a Nagyobbik azóta is minden nap a "Hahózós nénihez" (= Tihanyi visszhang, női szobor)  akar menni - mi pedig fáradtabbak vagyunk, mint valaha. De aki volt már nyaralni egy 2 és egy 4 éves kicsivel, az tudja miről beszélnek. És azt is tudja, hogy ez milyen édes fáradtság, mert egy mosolyuk mindennél többet ér, még akkor is, ha nap végén mi is úgy dőltünk ki, mint akit leütöttek. Persze volt habzsi-dőzsi, nekünk sok finom kávé, nekik sok finom fagyi. Játszótér, hajókázás, visszhang, állatkert, minden amihez kedvük volt. És ha nekik kedvük volt, akkor nekünk is :)
De mi köze is ennek a pogihoz? Hát csak annyi, hogy nyaralás előtt vettem egy vödör juhtúrót, ami nem kevesebb, mint egy kilós volt. Azt hittem, több fogy majd és a felét nem is magunknak, de aztán itt maradt. Elvinni nem akartam, gondoltam jó lesz az útra egy kis juhtúrós pogácsa. Ilyet még nem sütöttem, de felhasználva az eddigi legtutibb pogácsa receptem, addig pakoltam a hozzávalókat, míg jónak nem ítéltem a tésztát. És jó is lett. (Kivéve a képet... de mentségemre szolgáljon, indulás előtt voltunk :)


 Hozzávalók
  • 350 g juhtúró
  • 300 g joghurt
  • 100 g vaj
  • 100 g kacsazsír
  • 800 g liszt
  • 40 g friss élesztő
  • 2 tk só
  • 200 g reszelni való sajt

Elkészítés

Először is a joghurtot hagyjuk felmelegedni szobahőmérsékletűre, vagy segítsünk rá a tűzhelyen. A lisztet szitáljuk egy tálba, a közepébe kanalazzuk a joghurtot, és morzsoljuk el rajta azt élesztőt. A élesztőt keverjük el kevés joghurttal és futtassuk fel. Adjuk hozzá a vajat, zsírt és sót is (érdemes kóstolni, mert a juhtúró sem egyformán sós). Dagasszunk belőle tésztát. Ha van gépünk, ilyenkor jól jön, főleg ebben a nagy melegben. Őszintén bevallom, kézzel nem is állnék neki... de természetesen annak sincs akadálya.



Ha kétszeresére kelt a pogi tésztánk, nyújtsuk ki ujjnyi vastagságúra. Szórjuk meg a sajt felével, és tekerjük fel mint egy bejglit. Nyújtófával lapítsuk ki a "bejglit", gondolatban harmadoljuk a tésztát és két oldalról hajtsuk be. Így három rétegű lesz - illetve a tekercselésnek köszönhetően sokszor három. Aki nem szereti a sajtot - van ilyen? :) - az nyugodtan megkenheti vajjal is a tekercselés előtt, így is leveles lesz majd a végeredmény. Már csak ki kell nyújtanunk és szaggatnunk. Én kb másfél ujjnyi magasra nyújtottam és egy 4 cm-es formát használtam. Mielőtt pogácsákká apróztam volna, megkentem kevés tojással és megszórtam a maradék sajttal. Ha nem törekszünk rá, hogy minden egyes pogácsa szabályos kér legyen, akkor nem lesz sok leeső darab. Egyébként nyugodtan össze lehet a maradékot gyúrni, finom lesz, csak kevésbé leveles. 

Tegyük félre pihenni a pogikat (nekem ebből a mennyiségből 3 gáztepsi lett, vagyis 84 db - érdemes felezni a mennyiséget), közben melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Kb 20 perc múlva - télen lehet 30 is - toljuk a tepsiket a sütőbe és süssük aranysárgára. 






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...