Hétvége, valami kelt tészta biztos, hogy kerül az asztalra. De ma nem ez :) Ezt két hete sütöttem, de egyszerűen azóta nem volt időm feltenni. Másrészről, ha minden kelt tésztát feltennék, akkor a blognak inkább Kenyér és Kalács címet kellene adni. Sokáig nem próbálkoztam a kenyéren kívül más kelttésztával. Valamiért azt hittem, hogy ez olyan nagymamák titkos receptje szerint készült puha, foszlós, édes csoda, amit nem lehet úgysem túlszárnyalni. Először persze nem is sikerül úgy, ahogy azt az ember lánya elképzeli, de aztán hamar rá lehet érezni a titkára. Utána már csak a képzelet szab határt, akár sós, akár édes, főétel vagy desszert alapja.
Azért azt be kell valljam, hogy van egy hatalmas nagy konyhai segítségem, egy Bosch csoda, amire Okostojás blogján leltem rá. Imádom, szuper, csodálatosan dagaszt, fantasztikusan kever, villámgyorsan szeletel, aprít, már Anyucinak is ilyen van :) Persze, amikor megvettem, képes voltam 10 deka sajtot is ezen reszelni, de a józan ész idővel felülkerekedik az új gép adta lelkesedés felett :)
Most vissza a kalácshoz :)
Hozzávalók:
50 dkg BL80-as liszt (jó a BL55-ös is)
2,5 dl langyos tej
5 dkg puha vaj
2-3 ek méz
csipet só
1 tojás
1 narancs reszelt héja
1 nagy marék aszalt áfonya
1 tk élesztő
Az áfonya kivételével a gép 1-es fokozatán egyneműsítem a tésztát. Kb 3-4 perc után szórom bele az áfonyát. Utána még 4-5 percig dagasztom a 2-es fokozaton. Géppel azért sokkal könnyebb, bevallom, kézzel nem lenne időm ilyen gyakran dagasztani, sütögetni. Rugalmas tésztát dagasztok belőle. Kb másfél óráig kelesztem. Utána lisztezett nyújtódeszkára fordítom, lazán átgyúrom. Három részre osztom, és 40 cm hosszú rudakat hengergetek belőlük. Végül összefonom, és így pihentetem még fél órát.
Közben előmelegítem a sütőt 220 fokra. Mielőtt beteszem sülni, megkenem mézes tejjel - ezt igazából a Kis Tündérlány szokta csinálni, ezért ilyen finom :). 220 fokon sütöm 10 percig, majd mérséklem a hőmérsékletet 180 fokra, még egyszer megkenem a tetejét, így sütöm készre. Kb 25 perc alatt elkészül, de a biztonság kedvéért egy hegyes késsel mindig ellenőrzöm a közepét. Ha már nem ragad rá a tészta, és kívül is szép barnára sült, akkor ki lehet venni. Végül utoljára még egyszer megkenem tejjel, ettől lesz finom foszlós :)
A finom kalács titka :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése